Nyitott vagyok a testem üzenetére

Vályi-Nagy Erika írása

Az álmosító délután a kávézóban mindenki dupla feketét rendel, hogy valahogy kibírja a nap végéig. Kivéve Gubás Gabit, aki narancs-grapefruit keveréket, amit teljes természetességgel szolgál fel neki a pincér. Látszik, hogy máskor se a koffeinnel élénkíti magát.

– Mindig ilyen egészségeset rendelsz?

– Ha arra érted, hogy fontos számomra az egészség, akkor azt kell hogy mondjam: igen. Családom van, két gyerekem, természetes, hogy az életemet áthatja az a törekvés, hogy egészségesen étkezzünk. És ez azzal jár, hogy bizonyos dolgokat száműztem az életemből.

– Mint a kávé?

– Mint a fehér cukor, a fehér liszt, asztali só. Helyette van másféle édesítés, tönkölyliszt és teljes kiőrlésű liszt, Himalája-só. Amikor valaki értetlenkedik ezen, azt szoktam mondani, hogy az autó is jó benzinnel fogja sokáig bírni, ugyanígy a testünk is.

– Mindig ilyen egészségtudatos voltál?

– Így nem mondanám, de az tény, hogy nyitott voltam az újdonságokra mind a gyógyítás, mind a táplálkozás terén. Például amikor Debrecenből feljöttem Pestre a színművészetire, állandóan gyulladt volt torkom. Az orvosok váltig állították, hogy ki kell venni a mandulámat, ami viszont egy év halasztást jelentett volna az egyetemről, ami el tudod képzelni, mennyire nem hiányzott nekem. Addig mentem és kerestem az alternatív megoldást, míg találtam egy orosz természetgyógyászt, aki a teakeverékeivel megmentette a mandulámat. Valójában csak beindította az immunrendszeremet, és a torkom végül tudott alkalmazkodni a pesti levegőhöz, és azóta sincs vele semmi gondom.

– Hihetetlenül hangzik…

– Ez persze egy összetett kérdés. Nem csak a torkom volt rossz állapotban, leamortizáltam az egész testem. Mint ahogy minden friss színművészetis, éltem nagykanállal az életet, megváltani készültem a világot, azzal egy percig se foglalkoztam, hogy megadom-e a testemnek, amire neki szüksége van. Ezért kaptam a jelzést, hogy lassítsak, változtassak.

– Rég baj lenne, ha a huszonévesek nem így élnének.

– És rég baj, ha nem veszik észre a figyelmeztető jeleket. Nekem végül férjem, Attila tanította meg, hogy ne a végletekben éljek, hanem próbáljam megtalálni az arany középutat.

– Úgy tudom, ő egyfajta vízválasztó volt az életedben.

– Két ember volt számomra meghatározó, egyik szakmai szempontból, a másik magánéleti oldalról. Az egyik az orosz rendező Vasziljev, akivel Kaposváron dolgoztam együtt, a másik természetesen a férjem: Attila. Sok helyen elmondtam már, egy színpadi baleset hozott össze minket, és ő mentett meg a gerincműtéttől. És bár ez is nagy dolog, az sokkal fontosabb momentum volt, hogy alapjaiban változtatta meg az életemet. Rávilágított arra, hogy mi fontos, és mi az, ami nem, és a vele való találkozás után teljesen más szemlélettel kezdtem el élni.

– Mit jelent az, hogy más szemlélettel?

– Tudatosabban. Feltettem a kérdést magamnak, hogy vajon miért is történt meg velem ez a baleset, helyes úton járok-e, nem kellene-e változtatnom. Merthogy nem vagyok egyensúlyban. Nemrégiben játszottunk a gyerekeimmel Gazdálkodj okosan-t, és az egyik körben bekerültem a kórházba. Három dobásból kimaradtam. Elgondolkodtam. Milyen jó is ez a játék, pontosan mutatja, hogy ha beteg vagy, fáradt és kimerült, akkor pihenj, figyelj és változtass. Három kör alatt lesz módod kitalálni az új stratégiát, és felépítheted az új életed mérföldköveit.

– A gyerekek születésével általában új stratégia kell.

– Mire ők a világra jöttek, már alapjaiban megváltozott az ételekhez való viszonyom, és ők teljes természetességgel veszik tudomásul, hogy sárgarépát nassolnak vagy éppen reszelt almát.

– Ha azt mondom, egészség, mi ugrik be elsőnek?

– A táplálkozás. Vallom, hogy amit megeszel, azzá leszel, tehát elemi kérdés, hogy mit viszünk be a szervezetünkbe. Nekem persze könnyű dolgom van, Attila személyre szabottan figyel arra, hogy mindent megkapjon a testem, amire szüksége van.

Ha kíváncsi Gubás Gabi további egészségmegőrző tippjeire, olvassa el a vele készült interjúnkat a Nők Lapja Egészség szeptemberi számában.