Janicsák Veca: „A családomban erős nők vannak”
Egészségtudatosan él. Odafigyel a táplálkozásra, megkereste azt a mozgásformát, amit szívesen végez, megtalálja a mindennapokban az örömet. Janicsák Veca harmóniában van önmagával.
Vályi-Nagy Erika írása
Janicsák Veca
énekesnő
1989. október 19-én született Budapesten.
Édesapja a Z’zi Labor frontembere, költő, író, producer. Édesanyja iparművész. Egy nővére és egy fiú féltestvére van.
Gyermekkorától énekesnőnek készült. A nagyközönség a 2007-es Csillag Születik műsorban ismerhette meg. Az akkor 18 éves énekesnő a középdöntőben esett ki. 2010-ben elindult az X-Faktor című produkcióban, mely által Janicsák Veca néven ismerte és szerette meg a közönség.
A naptárja szorosan be van osztva, alig sikerül időpontot egyeztetni. A kedvelt énekesnő éppen üzleti ismereteket és diplomáciát tanul nappali tagozaton, nemrégiben ért véget a Sztárban Sztár, ami a délutánjait, vasárnap estéit foglalta le, a maradék idejében kétéves kislányával van.
– A nők többsége a gyerek születése után kap észbe, és válik számára fontossá az egészség. Veled is így történt?
– Alapjáraton egészségtudatos vagyok, ehhez csak hozzátett Emma születése, hiszen miatta még fontosabb, hogy jól érezzem magam a bőrömben. Szeretnék jó minőségben sokáig élni, és úgy gondolom, hogy az alapokat most kell letenni.
– Mi az, amire különösen odafigyelsz?
– Az ételekre. A minőségre, az alapanyagokra és az elkészítési módra. Fontos, hogy az étel honnan származik, például a húst igyekszünk biogazdálkodásból beszerezni. Nem egyszerű, de azért megoldható.
– Miért pont bio? Mások inkább a kalóriára ügyelnek…
– Mert számít, hogy az az állat szabadon kószált, kapirgált, jó életminőségben élt, és nem kapott táplálékkiegészítésnek kemikáliát. A kalóriákat sose számoltam, ha egy étel jó minőségű és tápláló, akkor megeszem, és nincs lelkiismeret-furdalásom. Én például nem eszem fehér lisztből készült kenyeret, inkább, ha időm engedi, készítek teljes kiőrlésűt, magokkal. És lehet, hogy kalóriában végül magasabb lesz, mint a fehér társa, a hatása mégis más. Hosszabban kitart, jobban felhasználja a szervezet.
– Aki a show-bizniszben dolgozik, azon nagy a nyomás, hiszen mindig jól kell kinézni.
– Délibábot kerget, aki meg akar felelni ennek az elvárásnak. Én elfogadtam, hogy az emberek megítélnek és ítélkeznek, és hogy nem kell mindenkinek tetszeni. Bőven elég, ha a férjem szépnek lát, és szereti az arcom reggel, smink nélkül is. Ha a kislányom szeret. Nem szeretek a külsőségeknek élni, inkább a mellettem lévő emberekre koncentrálok. Az ő szeretetük, tetszésük vagy nem tetszésük számít.
– Ki segített, hogy ilyen erős légy?
– Az édesanyám és a nagymamám is nagyon erős nő, és erős alapot adott, hogy elinduljak az életben. Csupa nő között nőttem fel, ami nem volt mindig könnyű terep. Hamar fel kellett nőnöm, ami nagy útravalót adott az élethez: kreatívan, ambiciózusan kezdtem el a saját felnőtt életemet. Mindig voltak céljaim, amiért kitartóan tudok küzdeni.
– Négy erős nő egy családban. Hogyan jutottak be az udvarlók a konyhába?
– Fontos elmondani, hogy ma már jó viszonyom van apukámmal, és amikortól ő az életünk részévé vált, adott egy erős férfi mintát. Neki is fel kellett nőnie a feladathoz, és ehhez bizony idő kellett. De a nővéremmel, édesapámtól függetlenül kialakítottuk a magunk ideálját.
– Einstein és Brad Pitt keveréke?
– Azért nem szálltunk el ennyire. De csodálkozni fogsz, az én férjem felülmúlta az elképzeléseimet. Csodás apa és jó barát is egyben.
– Mint azt a bulvár megszellőztette, nem volt döccenőktől mentes…
– Miért, van olyan kapcsolat?
– Azért ez mégis más: szakítás és utána házasság.
– Ezt már bulvár fújta fel. Röviden annyi a történet, hogy eljött az a pont, amikor szükség volt egy lélegzetvételnyi szünetre. És erre megint csak kérdéssel reagálnék: van olyan kapcsolat, ahol soha nem volt szükség egy kis hátralépésre? Elgondolkodásra, és aztán az újbóli megerősítésre. Úgy éreztem, hogy mi egy pár vagyunk, és megoldjuk a problémáinkat.
– Romantikus módját választották a kibékülésnek.
– A férjem igazi romantikus lovag, ez leginkább az ő érdeme. Én mindig is racionális voltam, két lábbal a földön jártam, és talán csak ábrándozni mertem volna efféle romantikáról. Álmomban nem gondoltam, hogy aztán ez egyszer a valóság lesz.
– Hogyan élted meg, hogy a szerelmeteknek gyümölcse lesz?
– Imádtam a várandósság minden pillanatát. Nem túlzás, hogy ha csak rágondolok, könnyeket csal a szemembe. Maga a csoda, amikor az a kis ember, akit a testedben nevelsz, egyszer csak felsír és a kezedben tarthatod.
– Milyen érzés volt, hogy anya lettél?
– Hatalmas erőt adott. Vagy inkább úgy mondanám, ráébresztett, hogy micsoda erő lakozik bennem. Ezt minden nőnek sokszor tudatosítania kellene magában: bármire képesek vagyunk. Kihordunk, megszülünk egy embert. Mi lehet ennél több?
– Még egy gyerek?
– Nem tervezek előre. Az elsőt se tervezgettük, az érzéseinkre hagyatkoztunk. Szerintem most is így lesz. Bárhogyan is alakul, mi boldogok leszünk, ezt biztosan tudom.
– Az élet más területein se nagyon tervezgetsz?
– Dehogynem! Sőt, inkább már a másik véglet vagyok, a karrieremben nagyon is tudom, hogy hova és merre, mostanra egy megújult, ötfős, live-act felállásban koncertezem. Emellett pont ezért járok most iskolába is, mert tele vagyok tervekkel, célokkal.
– Milyen iskolába jársz?
– Angolul tanulok diplomáciát és üzleti ismereteket, és ha minden jól megy, három év múlva végzek. A diploma mindig a teljesítendő feladatok között volt. Benne van az életemben még az is, hogy szakmát váltok, hiszen ki tudja, hogy merre halad az utam a szórakoztatóiparban. Fontos tényező az is, hogy ne kelljen csak azért elvállalnom szerepléseket, mert nincs más lehetőségem.
– Van ebben félelem is?
– Inkább büszkeség. Vannak még vágyaim, amiket ki szeretnék bontakoztatni, de természetesen nagyon fontos a közönségem. Velük szimbiózison alapuló kapcsolatom van, amit fenntartunk és szeretünk. De ki tudja, mit hoz a jövő és én nem szeretnék bizonytalan helyzetbe kerülni se anyagilag, se szakmailag.
– Mások meg az énekesnői karrierről álmodoznak.
– Akárcsak én tiniként. Az éneklés hobbi volt, szerelem, az már az én privát szerencsém, hogy ez ilyen jól bejött.
– Véletlenül mentél el az X-Faktorba?
– Persze nem… – nevet fel – de az nem rajtam múlt, hogy a műsornak nagy volt a nézettsége, és szinte egyből ismert lettem. Én csak ki akartam próbálni magam, kifejezett céljaim se voltak, úgy álltam hozzá, hogy lesz, ami lesz. Végül is, csak tizenkilenc éves voltam. Aztán hirtelen ott álltam a szerződések közepette, és csak kapkodtam a fejem. Ha a nővérem nincs mellettem, talán el is veszek.
– Miért pont a nővéred?
– Mint mondtam, erős női család vagyunk. A nővéremmel nagyon jó a viszonyunk, hamar átláttuk, hogy neki kell vinnie a menedzseri ügyeket, hogy az énekesnői karrierem jól működjön.
– Néha nehéz családtaggal dolgozni.
– Én az a fajta vagyok, aki szereti bizalmi emberekkel körülvenni magát. Ha pedig üzleti alapon is tudsz a hozzád közel állókkal dolgozni, akkor az nyertes ügy, és a mienk ilyen. Mindketten racionálisak vagyunk, értékrendszerünk szinte ugyanaz. A nővérem egyébként idegenforgalmi szakmenedzser, remek a szakmájában. Szervezésben, tárgyalásban lenyűgöző. Ambiciózus, ügyes, pont kiegészítjük egymást, ezért nincs is köztünk rivalizálás. Közösen felépítettünk egy erős bázist, és erre most már könnyű építkezni.
– A családi ebédek nem fulladnak üzleti megbeszélésekbe?
– Néha igen, de ez minket egyáltalán nem zavar. Szerencsére a család hagy minket szakmázni.