Tompos Kátya: „A szerelem az egyik legfontosabb dolog az életemben”

Vályi-Nagy Erika írása

– Van, aki szabadságolja magát a születésnapjára, és reggeltől estig csak ünnepel.

– Én se feledkezem meg róla, csak úgy alakultak a dolgaim, hogy a másnapom és a következő nap lesz szabad. Több szülinapi bulit is beiktattam.

– 35 éves lettél. Mi lesz: sírás vagy nevetés?

– Soha nem foglalkoztam különösképpen az évszámokkal. Nem ezen múlik a boldogságom vagy a hangulatom. Jól érzem magam a bőrömben, ha úgy vesszük, sokkal jobban, mint mondjuk huszonéves koromban.

– A címlap azért a szépek kiváltsága. A külsőd adottság, vagy sokat dolgozol érte?

– A testalkatommal szerencsém van, nem vagyok hízékony, látod, most is kólát iszom. Mondjuk, ez ritkán történik meg, de most úgy éreztem, hogy csak ezzel tudom felébreszteni magam. Természetesen odafigyelek az étkezésemre, mert ha nagyon eleresztem magam, rám is ugyanúgy felkúszik pár felesleges kiló.

– Szoktál diétázni?

– Egyszer egy évig nem ettem cukrot. De ez inkább egészségügyi megfontolásból történt, hogy kitisztuljon a szervezetemből a glükóz. Egy barátom csinálta végig ezt a diétát, és sokat mesélt a jótékony hatásáról.

– Igaza volt?

– Teljes mértékben. És jó érzés volt, hogy nem vagyok rabja az édes ízeknek. Afféle önmegtartóztatás.

– Semmi kihágás?

– Kéthavonta becsúszott egy nagyobb adag édesség. Például egyszer előadás előtt nagyon leesett a vércukorszintem és tényleg úgy éreztem, hogy csak a süti mentheti meg a darabot. De aztán újra folytattam a diétát.

– Ilyen fogadalmakat tipikusan harminc felett tesz az ember. Ezután jön a mindennap sportolni fogok…

– Lehet, hogy én tényleg nem foglalkozom eleget a korommal, de nekem ez eszembe se jutott. Egyszerűen kíváncsi voltam, hogy milyen az élet glükóz nélkül. A sport pedig mindig az életem része volt, már nagyon fiatalon tudtam, hogy ez az én szakmámban elengedhetetlen. Kell a jó erőnlét, azállóképesség. Ezért járok erősíteni, jó időben sokat biciklizek, vagy éppen futok. De valójában minden sportot szeretek, amit kint a levegőn lehet csinálni.

– Szeretsz futni?

– Eleinte nagyon utáltam. A futást úgy szerettem meg, hogy mint a cukornál, teszteltem a saját tűrőképességemet. Le tudom-e küzdeni az ellenszenvemet, és képes leszek-e egyszer örömből lefutni tíz kilométert?

– Sikerült?

– Büszke vagyok magamra, hogy sikerült élménnyé tenni. Ma már szívesen kimegyek a szabadba, élvezem a sportot, a természetet. Csodásan összekapcsolódott a jó és a hasznos.

– Énekelsz, játszol, filmezel. Mennyire vagy a helyeden?

– Soha nem éreztem azt, hogy a helyemen vagyok. Soha nem tudtam teljes nyugalommal hátradőlni, van bennem egyfajta hiányérzet, ami újabb és újabb feladatokra sarkall. Ez motivál, hogy kihozzam magamból a legtöbbet.

– Miért kell mindig a legtöbbet kihozni?

– Ilyen alkat vagyok. Folyton kereső, mindent megkérdőjelező. Ez visz előre. Persze tudom, hogy lehetne ezt az életet sokkal könnyebben is élni, de nekem ez még nem megy. Lassan, sok-sok energiával lépegetek előre.

– Ha ezt így kimondod, akkor biztosan dolgozol is már ezen.

– Pontosan. Volt olyan időszakom, amikor toltam el magamtól a dolgokat, máskor meg pont az ellenkezője történt: tudatosan próbáltam beleugrani az újabb és újabb feladatokba. És utána elemzem a történteket. Mintha lenne egy elidegenített lényem, aki képes kívülről nézni önmagát. Mintha egy filmet néznék, ahol én vagyok a főszereplő és a néző is egyben.

– Öt-tíz év után milyen lenne ez a film?

– A jövőbe nem látok. Sok minden történik az életemben, sokféle emberrel találkozom, sokféle hatás ér. Ezek változtatnak rajtam. Rájöttem, hogy soha nem sikerültek azok a dolgok, amiket túlságosan erőltettem, ezért jobb, ha együtt megyek az impulzusokkal.

– Az életed filmjében mennyi hangsúlyt kapna a szerelem?

– A szerelem az egyik legfontosabb dolog az életemben.

Tudjon meg még többet Tompos Kátyáról a Nők Lapja Egészség áprilisi lapszámából.