Lilu: „Csak egy számít: a szerető család körülötted”

Vályi-Nagy Erika írása

– Mindenki fejében más kép él a családról. Te milyennek festenéd le a sajátodat?

– Nálunk a család nagyjából egyenlő a levegővel. Valami, ami mindig körbevesz és melletted van. Fontosak a kapcsolataim a közeli és távoli rokonokkal. Természetes, hogy mindennap beszélek a tesómmal, vagy ha éppen a fiamnak vásárolok, veszek valamit a keresztlányomnak is. Hiszen egyek vagyunk.

– A műsorban is ezt az egységet próbáljátok elérni?

– Akik hozzánk jelentkeznek, napi szinten élik át a fájdalmat, hogy nem lehetnek együtt egyik-másik családtagjukkal. Itt senkit nem az hajt, hogy híres legyen és bekerüljön a tévébe, hanem szeretnének megszabadulni a tehertől, amit a hiány okoz. Ilyenkor látom én is pontosan, hogy micsoda kincs a szerető közeg körülötted.

– Mikor elindult a műsor, mit gondoltál, hogy milyen okok miatt keresik majd egymást az emberek?

– Sejtettem, hogy a történelem sok életbe beleszól, a háború elszakít. Biztos voltam abban, hogy lesznek olyan történetek, amelyek egy vitából indulnak, és a haragot éveken, évtizedeken át őrizik a felek. És persze azt is számításba vettem, hogy sokszor belefutunk majd abba, hogy az ital vagy a családon belüli erőszak miatt fordulnak a műsorhoz emberek. Ami számomra is megdöbbentő volt, hogy ez az esetek majd nyolcvan százalékát teszi ki…

– Nyomasztóan magas.

– A magyar és a nemzetközi adatok is azt mutatják, minden ötödik nő él vagy élt olyan párkapcsolatban, amelyben partnere bántalmazta őt. Magyarországon minden héten meghal két nő családon belüli erőszak következtében. És ez a legtöbb esetben kapcsolódik az italhoz.

– Ezt bevallják neked a nők?

– Hányszor hallottam már az interjúk során: tudod, mikor ivott, akkor megvert. Vagy az ellenkezőjét: ha nem iszik, akkor arany ember.

– Ilyenkor felszisszensz?

– Nincs jogom felszisszenni. Nincs jogom visszakérdezni, hogy miért marad vele, hiszen hova is mehetne egy nő mondjuk éjjel kettőkor egy kisgyerekkel? Ha lenne megfelelő számú anyaház, ahol biztonságban lehetnének a bántalmazott asszonyok, ha lenne nekik megfelelő védelem a jogtól, az államtól, akkor talán szisszenhetnék és kérdezhetnék.

– Akkor mi marad?

– Hogy minden létező fórumon, interjúban elmondom, hogy szégyellje magát az ország, amiért nem áll ki a bántalmazott nők mellett, és nem ratifikálja az Isztambuli Egyezményt, amely a nők elleni erőszak felszámolását tűzte ki célul. Valamint nem hallgatom el azt sem, hogy valószínűleg ebben a pillanatban is vernek valahol egy nőt Magyarországon. És vannak gyerekek, akiknek nem ugyanazt jelenti, ha megjön este az apukájuk, mint mondjuk az én fiamnak. Aki boldogan szalad az apja karjába, míg a másik ijedten bújik a takaró alá. Beszélni kell ezekről a dolgokról, minél többet és minél hangosabban.

– Mint a „metoo” mozgalomnál?

– Pontosan. Ha felhívjuk a figyelmet ezekre a dolgokra, akkor ügy lesz belőle. A „metoo”-nál már eljutottunk oda, hogy valószínűleg megértették az érintett felek, hogy egy nővel nem lehet így bánni egy forgatáson. Ugyanez a helyzet ebben az esetben is. Ki kell mondani, hogy nincs az rendben, hogy valaki veri a feleségét és a gyerekeit. Ne tudjon tovább menni az élete az ilyen embernek.

– Nagyon hevesek a reakcióid.

– Csodálkozol? Tudod hány nő sírta el nekem a történetét, ami erről szólt! Tízből nyolc. Az idei szériából talán egyetlen kivétel volt. A többiben szinte mindig alapvetés volt, hogy a gyerekek és nők félelemben élnek, mert naponta kezet emelnek rájuk. Nemrégiben fogalmaztam meg magamnak, hogy a műsor kapcsán ismertem meg az igazi világot.

Lilu további érdekességeket oszt meg az olvasókkal a Nők Lapja Egészség magazin nyári lapszámában.