A rendszeres kocogásnak, futásnak számos remek élettani hatása van.

• Erősíti a szívet, a keringési rendszert, javítja és növeli a tüdőkapacitást.
• Növeli az állóképességet, a koncentrálóképességet, javítja a testi kondíciót, erősíti az immunrendszert, javítja a szervezet ellenálló-képességét.
• Segít, hogy csökkenjen az esetleges magas vérnyomás, valamint az érelmeszesedés kialakulása ellen is védelmet nyújt.
• Javítja az egész test oxigénellátottságát. Jól formálja a test izmait, különösen a comb, a fenék, a vádli, a has alakítható általa, segíti a fogyást és a zsírégető folyamatokat.
• Egy jó futás segít megszabadulni a stressztől a boldogsághormon termelésnek köszönhetően, oldja a feszültséget, magabiztosabbá és kiegyensúlyozottabbá tesz.

Kezdjük el!

Futni életkortól függően bárki tud, aki képes járni, és nincs jelentős túlsúlya (az ízületek és a csontok védelme érdekében túlsúlyosként inkább a gyaloglás a megfelelő mozgásforma).

– Mielőtt nekivágnánk az edzésnek, első lépésünk az legyen, hogy orvosi kontrollra megyünk – tanácsolja Barát Gabriella személyi edző. – A háziorvosi vizsgálat során megbizonyosodhatunk arról, hogy nincs olyan problémánk, ami akadályozhat minket a mozgásban. Ha az orvos zöld utat adott, szükségünk van egy nagyon fontos kellékre, mielőtt edzeni kezdenénk, ez pedig a futócipő. – A testünk, főként az ízületeink védelme miatt lényeges, hogy futni csak futócipőben kezdjünk el, amely megfelelő talpfelépítéssel, csillapítással rendelkezik – ajánlja az edző.

Válasszunk hagyományos, vastagabb talpú futócipőt, és érdemes egy jól tartó sportmelltartót is beszerezni, mert a hagyományos, merevítős fehérneműk futás közben nem tudják kellőképpen megtámasztani a melleket.

Fokozatosság és tempó

A futás elkezdésekor két nagyon fontos dolgot tartsunk szem előtt: a fokozatosságot és tempó helyes megválasztását. Nem kell rögtön lefutni a maratont, de még az 5 kilométert sem, és mindezt főleg nem sprintben kell teljesíteni. Sokan ezzel rontják el: nagy távot tűznek ki maguk elé, gyors tempóban próbálnak meg futni, és emiatt hamar elfogy a lendületük, kifulladnak, elfáradnak, ezzel együtt a lelkesedésüket is elvesztik. Pedig csak egy picit másként kell csinálni.

– Melegítsünk be alaposan, mozgassuk át a derekunkat, lábainkat, karjainkat, majd kezdjünk óvatosan, lassú kocogással úgy, hogy lépéseinknek legyen repülőfázisa, azaz egyik lábunk se érintse a talajt (gyaloglás során az egyik lábunk mindig érintkezik a talajjal). Érdemes eleinte a kocogást és a gyaloglást váltogatni, például 1 perc kocogás, 1 perc gyaloglás, vagy 2 perc kocogás, 1 perc gyaloglás váltogatásával, hogy a szervezetünk hozzászokhasson a mozgáshoz, alkalmazkodni tudjon a terheléshez, fel tudja venni a ritmust, és ne érjen minket kudarcélmény. Figyeljünk a légzésünkre, ne kapkodjuk a levegőt, hanem hosszan, egyenletesen lélegezzük be, majd lassan fújjuk ki. Úgy válasszuk meg a kocogás tempóját, hogy ne érezzük, meg akarunk fulladni, ne kelljen levegő után kapkodnunk – tanácsolja a szakértő. – Fontos, hogy ne adjuk fel azonnal, ha valami szokatlant érzünk: lehet, hogy érezzük majd az izmainkat, esetleg szúr az oldalunk, de emiatt ne adjuk fel, inkább lassítsunk a kocogó tempón, vagy gyalogoljunk bele, majd kis „pihenés” után próbáljunk meg ismét futni. Ha azonban szédülünk, nem kapunk levegőt, azonnal függesszük fel az edzést!

Törekedjünk a rendszerességre!

A sportolásnak leginkább akkor van értelme, ha azt rendszeresen űzzük. – Jelöljünk ki hetente legalább 2-3 alkalmat, amikor időt szánunk a kocogásra és felhúzzuk a futócipőnket. Egy-egy edzés tartson legalább 30 percig, hogy a testünknek legyen ideje érzékelni a mozgást, és hozzá tudjon szokni ahhoz. Két edzés között tartsunk legalább egy pihenőnapot, amikor a testünk regenerálódhat, így elkerülhetjük a sérüléseket és a motivációvesztést is – tanácsolja a személyi edző.

További érdekességekért lapozza fel a Nők Lapja Egészség magazint!

Digitálisan is kapható ITT.