Hogyan segít a csontkovács?

Szerző:Nők Lapja Egészség
2018. április 23.

Gyors, erőteljes, rántó mozdulatok, recsegő-ropogó csontok – a többségnek ezek a képek ugranak be a csontkovácsról, aki a valóságban közel sem ilyen ijesztő módszerekkel dolgozik.

Érdemes felkeresni a csontkovácsot, ha:

– állandó nyak-, hát-, derékfájástól szenved;

– ülőmunkát végez, vagy sokat vezet;

– rendszeresen fáj a feje;

– ég a lapockák közti terület, amikor hosszabb ideig ül;

– sportolás közben mozgásszervi panaszai vannak;

– fájdalomcsillapító, gyulladáscsökkentő gyógyszeres kezelés mellett nem javulnak a panaszai.

Ferenczi Ágota írása

Kétféle ember van a világon: az egyik már ismeri a hát-, derék-, végtagfájdalmakat és az ízületi betegségeket, a másik még csak ezután fogja megtapasztalni magán a kínzó tüneteket. Mert egy valami biztos: a mozgásszervi panaszok előbb vagy utóbb mindenkinél jelentkezni fognak. Ennek oka lehet a mozgásszegény életmód, egy hirtelen rossz mozdulat, az ülőmunka, a hanyag testtartás vagy éppen az anatómiai adottságok.

A hagyományos orvosi módszerek nem minden esetben segítenek. Márpedig a fájdalom nagy úr: ha nem múlik, a betegek az alternatív gyógymódok között keresgélnek tovább, és jó eséllyel rátalálnak majd a csontkovácsolásra.

Kézzel gyógyítók

– Érdemes már az elején tisztáznunk, hogy a csontkovács mint önálló szakma, nem létezik –kezdi dr. Ormos Gábor reumatológus főorvos, manuálterapeuta. – A kifejezést sokkal inkább gyűjtőfogalomként érdemes használni, hiszen a köznyelv csontkovácsként aposztrofálja a manuálterapeutákat, a kiropraktorokat, az oszteopátokat és azokat a masszőröket is, akik ismernek néhány műfogást.

A „csontkovács technika” legmagasabb szintje a manuálterápia, amelyet csak azok az orvosok és gyógytornászok alkalmazhatnak, akik elvégezték az ehhez szükséges szakirányú képzést. A gyógytornászok esetében az is kitétel, hogy ők nem végezhetnek manipulációs fogásokat a gerincen.

Nem mindegy, hogyan fáj

Dr. Ormos Gábor

reumatológus

Reumatológus, fizioterápiás és rehabilitációs szakorvos, manuálterapeuta. Magyarországon elsők között kezdett foglalkozni a csontkovácsolásos technikákkal, amelyeket több mint 40 éve alkalmaz a praxisában.

www.ormosdoktor.hu

A manuálterápia a komplementer medicina része, az ízületi, gerinc- és izompanaszok kezelésének egyik lehetséges formája. Mint ahogy az a nevéből is kitűnik, kézzel végzett terápiás eljárásról van szó.

– A kezelés mindig egy alapos kikérdezéssel kezdődik – magyarázza szakértőnk. – Mi nem csak arra vagyunk kíváncsiak, hogy hol fáj a páciensnek, hanem sok egyéb másra is. Mert fájdalom és fájdalom között óriási különbség vannak. Nem mindegy, hogy fizikai tevékenység során jelentkezik, vagy nyugalmi helyzetben is érezzük, hogy nappal vagy éjszaka jön elő, hogy milyen intenzitású, hogy inkább tompa, nyilalló vagy szúró érzetet vált ki. Ha ezeket tisztáztuk, kézzel átvizsgáljuk a gerincet, az ízületeket, felmérjük az izmok mozgását, állapotát, helyzetét és eltérését.

Csak néha roppan

A manuálterápia főleg lassú, kimozgató kezelési technikákat alkalmaz, amelyek a laikusokat részben nyújtó lazító gyakorlatokra, részben tornára, masszázsra, ízületi feszítésekre emlékeztethetik. Néha valóban „roppan a gerinc”, például amikor a szakember a csigolyák közti kisízületi felszíneket eltávolítja egymástól egy gyors, impulzusszerű mozdulattal (szaknyelven ezt manipulációnak nevezik), hogy azok a helyes pozícióban kerüljenek ismét egymásra. Jajgatást se igen lehet hallani, mert a szakszerűen végzett műfogások legtöbbje nem jár fájdalommal. Az eljárás utáni néhány napban érzékeny lehet a kezelt terület, ám ez az érzés fokozatosan elmúlik.