Miért nem tudok továbblépni?

„Húszévi együttélés után a párom közölte, hogy inkább nélkülem folytatná. A szakítást nem indokolta meg, hiába is próbáltam beszélgetést kezdeményezni vele. Mindez másfél évvel ezelőtt történt, és én még mindig képtelen vagyok nyitni egy új párkapcsolat felé, pedig vannak jelentkezők. Félek, ha ez örökre így marad, belebetegszem a magányba.” S. Edit, e-mail

A szakértő válasza:

Nemcsak hozzánk közel álló személy halálát lehet meggyászolni, hanem akár egy lehetőség, élethelyzet, munkahely, kapcsolat elvesztését is. Mindez természetes, de nagyon nehéz folyamat. A gyász feldolgozásának az egyik irányzat szerint öt fázisa van:

• Tagadás

Úgy tűnik, mintha az érintett fel sem fogná a veszteséget

• Düh

Ilyenkor megpróbál az ember felelőssé tenni valakit a történtekért, akit okolhat a veszteségért.

• Alkudozás

Az érintett azt érzi, bármit megadna, ha visszakaphatná az elvesztett személyt, lehetőséget.

• Depresszió

Igen tartós, mély állapot; az ember elveszti az örömre való képességét, képtelen új célokat kitűzni maga elé.

• Elfogadás

Helyükre kerülnek az érzelmek, a veszteség feldolgozottnak tekinthető.

Könnyű belátni, hogy az első négy szakasz egyikében sem jó hosszú ideig megrekedni, hiszen ilyenkor szembesülünk a tehetetlenségünkkel. Ahhoz, hogy megszabaduljunk ettől az érzéstől, fontos lenne tudnunk, hogyan szelídítsük meg a veszteség által kiváltott érzéseinket. A folyamatban segíthet, ha egy tréning keretében ezeket a lezárásra, átértékelésre váró történéseket, életszakaszokat új megvilágításba helyezzük, és hagyjuk, hogy az elengedés útján azok átformálódjanak bennünk. Csoportos tréning esetében a csoportdinamika is olyan tényező, aminek segítségével újra nyitottá válhatunk a külvilágra.