A nozokomiális – köznapibb nevükön kórházi – fertőzésekről akkor beszélünk, ha a panaszok legalább kétnapos kórházi tartózkodás után jelennek meg, illetve legfeljebb 30 nappal a távozás után alakulnak ki. Jellemzően tüdő- és torokgyulladásokról, légúti vagy húgyúti fertőzésekről, bélfertőzésekről, hasmenéses betegségekről van szó, de a bőrön is lehetnek gennykeltő kórokozók.

– A kórház mikrobiológiai flórája gyakran bejut a beteg garat baktériumai közé – magyarázza dr. Kádár János immunológus, infektológus főorvos. – Ez nem feltétlen jelenti azt, hogy meg is betegíti őket, de mivel hordozzák, át is adhatják egy fogékony betegnek. A problémák többségét ismert baktériumok okozzák. Ilyen például a Staphylococcus aureus, aminek jócskán van rezisztens (az antibiotikumnak ellenálló – a szerk.) változata, de ilyenek egyes coli baktériumok is. Az egészségügyi intézményekben terjedő hasmenés leggyakoribb oka a Clostridium difficile, amely olykor szintén nehezen kontrollálható. A levegőben, vagy a közvetlen érintkezés útján terjedő kórokozóknak az intenzív osztályok alapos fertőtlenítés mellett is kiváló környezetet adnak.

Kinek a feladata?

A kórházi fertőzések megelőzését és kontrollját kórházhigiénés-szakemberek segítik. Feladatuk egyebek mellett az, hogy fölmérjék, milyen kórokozó okoz gondot az adott intenzív osztályon, annak ismerete ugyanis elengedhetetlen a védekezéshez. Föl kell tárniuk a helyi rezisztenciaviszonyokat is, ugyanis annak alapján tudják megmondani, hogy egy adott osztályon kimutatható baktériumok milyen antibiotikumra reagálnak. A kórházak ily módon – tulajdonképpen a statisztikai adatok elemzésével – védekezni tudnak a kórházi fertőzések ellen. Fontos az is, hogy a kockázatos betegeket időben felfedezzék, és ha szükséges, elkülönítsék a többi pácienstől. Ezzel lehet megakadályozni, hogy az egészségügyi intézmény mikroflórája átalakuljon, és a területet „elárassza” a problémát okozó baktérium. Ebből is jó látszik, hogy a kórházi fertőzések megelőzéséhez nem elegendő a kórtermek és műtők tisztasága és fertőtlenítése (lásd keretes írásunkat), bár az tény: tavaly a magyar kórházakban 9,51 liter kézfertőtlenítő jutott 1000 ápolási napra, míg a WHO (Egészségügyi Világszervezet) ajánlása 20 liter. Összehasonlításképpen: az EU-ban már 2015-ben is 24 litert használtak.

Rizikócsoportok

A kórházi fertőzés bárkit érinthet, de vannak olyan betegek, akiknél nagyobb a kockázat.

– A csecsemők, kisgyerekek kevésbé védettek, mert az immunrendszerük még nem alakult ki teljesen. Nehéz helyzetben vannak az idősebbek is, hiszen az immunitás náluk is gyengébb. Ez akkor is így van, ha valaki egészségileg amúgy rendben van, a kor előrehaladtával ugyanis sorvad a védekező képesség – emeli ki szakértőnk. – Sok beteg úgynevezett eszközös beavatkozásra szorul, például lélegeztetés miatt állandóan tubust kell viselnie. Ez behatolási kaput jelenthet a kórokozóknak.

Ha egy osztályon hasmenéses beteg van, akkor megfelelő takarítás mellett is kerülhet a légtérbe baktériumspóra. A katéterezés szintén rizikótényező: magával az eljárással is bevihetnek kórokozót, illetve az eszköz állandó jelenlétével gátolhatja a vizelet teljes kiürülését is. Sok beteg azért veszélyeztetett, mert csökkent immunitású. Ennek oka lehet daganatos betegség, idős kor, elhúzódó betegség, alultápláltság, hiányállapot, de egyebek mellett az is, hogy valamilyen autoimmun betegség miatt immunrendszert gyengítő gyógyszert alkalmaznak nála.