Ellátás helyett ítélkezés?

„Fogamzásgátló mellett estem teherbe, s az abortusz mellett döntöttünk élettársammal, hosszú vívódás és krónikus betegségem, illetve életkorom (41) miatt. Úgy éreztem, erős vagyok, meghoztam a megfelelő döntést, így mentem el a tanácsadásokra, majd a műtétre is. Mindkét helyen kaptam azonban olyan megjegyzéseket, amelyek mellett egyszerűen nem tudok azóta sem szó nélkül elmenni. Az egyik helyen célozgatásokat arra vonatkozóan, hogy felelőtlen vagyok, talán sosem lehet már gyermekem, s a papírjaim kitöltése közben arról trécseltek az egészségügyi dolgozók a kórházban, hogy mennyi meddő ismerősük van, aki még 40 felett is összetenné a kezét egy babáért. Kínos volt és megalázó, bár ők talán végig sem gondolták, hogy jelenlétemben még az is jobb lett volna, ha receptet cserélnek, vagy a szerelmi ügyeiket tárgyalják ki. Szeretnék panasszal élni. Van értelme? Ha igen, hol tehetem meg?” (Marcsi, e-mail)

A szakértő válasza: Akármilyen okból kerül is rá sor, a várandósság megszakításáról döntést hozni elképesztően nehéz. Lelkileg és fizikailag egyaránt megterhelő folyamat elébe néz az anya. Ezért is nagyon fontos, hogy jogait maximálisan tiszteletben tartsák az eljárás során mindvégig.

A folyamat részletesen szabályozott, ennek részeként pedig kötelező tájékoztatni az anyát például arról is, hogy melyek a műtét kockázatai, és ennek milyen hatása lehet a későbbi terhességre. Az állam ugyan nem semleges ebben a kérdésben, mert igyekszik rábeszélni a várandós anyákat a magzatuk megtartására. Csakhogy ez a családvédelmi szolgálat munkatársának a feladata, nem pedig az egészségügyi dolgozóké.

Az egészségügyi dolgozók kötelezettsége éppen az, hogy mindenkor tiszteletben tartsák az ember méltósághoz való jogát. Az említett megjegyzések, célozgatások alkalmasak arra, hogy az emberi méltósághoz való jogot megsértsék.

Ilyen sérelem esetén betegjogi panasszal lehet élni a kórház vezetőjénél vagy az intézmény fenntartójánál. (A fenntartó állami intézmények esetében az Állami Egészségügyi Ellátó Központ, egyes rendelők esetében az önkormányzat, de lehet az egyház vagy egy egyetem is, mint pl. a SOTE.) A panasz összeállításában a betegjogi képviselő is segíthet, de nem feltétlenül kell hozzá fordulni. A betegjogi panasznak nincs előírt formája, szabadon megírhatjuk a sérelmünket, és 30 napon belül kötelező válaszolni rá. Sajnos nincs garancia arra, hogy érdemi vizsgálatot folytatnak le, ténylegesen kiderítik, hogy történt-e jogsértés, így a következmény is erősen kérdéses.

A fenti ügyben valószínűleg nem következett be olyan súlyos személyiségijog-sértés, ami miatt perelni lenne érdemes, de elvben erre is van lehetőség. Nehézség, hogy a sérelmet a betegnek kell bizonyítania, az eljárás sokszor évekig tart, és költséges lehet, de a végén sérelemdíjat ítélhetnek meg kárpótlásként.

Talán ebből is látható, hogy nagyon hiányzik a rendszerből egy olyan szervezet, melynek feladata a betegpanaszok független kivizsgálása. Ennek hiányában jelenleg a legcélravezetőbb talán az, ha személyesen keressük fel az osztály vagy az intézmény vezetőjét.

Kérdezze szakértőnket az egeszsegszakertok@centralmediacsoport.hu címen!