Négy évszak a kórteremben
„Milyen lehet egész álló nap az üres, fehér falat bámulni?” – ez a gondolat fogalmazódott meg a szerkesztőség tagjaiban, mikor a Pozitív Attitűd Formálás (PAF) csapatával tavaly év végén elhatároztuk, hogy szeretnénk egy kis színt vinni az Uzsoki utcai kórház Tüdőgyógyászati osztályának életébe.
Szemerey Eszter írása
Az alkotók viszik a négy évszakot
Az egészségmegőrzés és a gyógyítás mindig is a szívügyünk volt, így amikor a társadalmi felelősségvállalás került szóba, nem volt kérdés, hogy ezen a vonalon kell elindulnunk. A Pozitív Attitűd Formálás Alapítvány csapatának vezetésével született meg az ötlet: a Nők Lapja Egészség és a HáziPatika.com szerkesztősége együtt készít majd festményeket az Uzsoki utcai kórház Tüdőgyógyászati osztályának kórtermeibe. És hogy miben tud segíteni egy egyszerű festmény a betegeknek? Mint azt az osztály főnővérétől, Kicsi nővértől megtudtuk, sokszor maguk a nővérek is unják az egyhangú környezetet, hát még azok a páciensek, akik hosszú heteket, hónapokat, akár éveket is kénytelenek eltölteni a négy fal között. Egy színes festmény nagyon sokat dobhat a kórtermek és a betegek hangulatán, főleg, ha tudják, hogy azok kifejezetten nekik készültek.
Körvonalazódó ötletek
Úrrá lett rajtunk az alkotás öröme
Lelkesen vetettük hát bele magunkat az előkészületekbe, festményeket nézegettünk, stílusokat tanulmányoztunk, ötleteltünk, minek is örülnének igazán a kórház páciensei és a nővérek. Mi hiányozhat a legjobban a mindennapjaikból? A válasz adta magát: a természet! Így született meg a négy évszak ötlete, ezzel együtt pedig a beosztás: tavasz-csapat, nyár-csapat, ősz-csapat és tél-csapat. Ezek után már csak azt kellett kitalálni, hogyan fogjuk vászonra vinni a fejünkben lassan körvonalazódó képet? A szerkesztőségek tagjainak többsége ugyanis legutóbb valamikor az általános iskolai rajzórákon fogott ecsetet a kezébe, így némi útmutatásra volt szükségünk. Szerencsére akadtak köztünk olyanok, akiknek nem teljesen ismeretlen terep a festészet: Erika több festőtanfolyamon is részt vett már, Karesz restaurátor végzettséggel rendelkezik, és Kata családjában is nagy hagyománya van a festőművészetnek. Vagyis nem volt más hátra, mint előre – december 18-án reggel el is foglaltunk a kórház egyik tárgyalótermét.
Összeáll a kép
Készülnek a művek
Amint előkerültek az inspirációnak gyűjtött képek, a kezdeti bátortalankodás után mindenki a kezébe kapott egy ecsetet és nekiesett a vászonnak – az alkotás öröme pedig szép lassan az egész szobán úrrá lett. Hamarosan felbolydult méhkasra emlékeztetett a helyiség, ahogyan az asztalok között köröztünk, ki tiszta ecsetet, ki festéket keresve, míg mások lelkesen próbálták kikeverni az éppen szükséges árnyalatokat. Flow-élmény volt ez a javából, észrevétlenül repült az idő, amíg precízen igazítottuk a körvonalakat és alakítgattuk a művet: ide még egy kis sárga, oda egy kicsivel több kék. A látszólag véletlenszerűen felvitt pöttyök, foltok pedig egyszer csak elkezdtek felismerhető formát ölteni – nem győztünk ámuldozni, hogy ezeket tényleg mi csináltuk, a két kezünkkel. A legnagyobb meglepetés pedig akkor ért, amikor átkukucskáltunk a többi csapat készülő munkájára. Mindenki belevitt valamilyen egyedi elemet, amitől a képek – bár témájukban összetartoztak – önmagukban is megállták a helyüket.
A végső simítások
Helyükre kerülnek az alkotások
Büszkén szemléltük az elkészült műveket, majd jött a festés legjobban várt része, amikor végre kiderült, hogy mit szólnak a képekhez azok, akiknek szánjuk őket: a páciensek és a nővérek. Megható élmény volt látni, ahogy az üres kórtermek megteltek élettel, miközben a festmények a helyükre kerültek. A páciensek minden teremben érdeklődéssel fogadták a csapatunkat, a nővérek széles mosollyal magyarázták, kik vagyunk, és milyen meglepetést hoztunk, és volt olyan beteg, aki lelkesen kipattant az ágyból, hogy segítsen megtalálni a kép tökéletes helyét a falon. A színek és formák megtették hatásukat, és reméljük, hogy nemcsak mi, hanem gyógyulásuk után a betegek is szívesen gondolnak majd vissza a négy évszakra.