Ki legyen a rossz hír hozója?

Egyetlen nagynénémet mellrákkal kezelik, immár másfél éve. Sejthetően gyógyíthatatlan, több áttétet találtak nála testszerte, az állapota is folyamatosan romlik, laikusként ezt látom. Én szoktam kezelésekre kísérni, jelen lenni vele minden vizsgálaton, beavatkozáson és kontrollon. Többször előfordult az utóbbi hónapokban, hogy orvosa finoman utalt arra, nincs neki sok hátra, készüljünk fel a legrosszabbra. A baj ezzel annyi, hogy ezt az információt csak velem közölte, az érintettel nem, annak ellenére, hogy ő maga is rákérdezett már nem egyszer, de csak kitérő válaszokat kapott. Fontos információ, hogy a nagynéném 62 éves, és teljesen beszámítható annak ellenére, hogy gyenge és a támogatásomra szorul fizikailag. Arra megy ki a játék, hogy végül én közöljem helyette a rossz hírt? Az orvos ez esetben nem hibázik? (Ági, e-mail)

A betegjogi szakértő válasza:

A levél nagyon összetett problémára kérdez rá, amelyben jogi és etikai kérdések keverednek.

Etikai kérdések. Vannak, akik a részletes tájékoztatás mellett érvelnek, mások ellene. A tájékoztatás elleni érvek szerint az orvosnak mérlegelnie kell, hogy mi a beteg számára a leginkább hasznos. Szerintük, ha az orvos úgy ítéli meg, hogy a beteg állapotát az igazság feltárása kedvezőtlenül befolyásolná, elhallgathatja azt előle. Azzal is szoktak érvelni, hogy az orvos sosem tudhatja a teljes igazságot, nem tudja biztosan megjósolni a betegség kimenetelét, csak a véleményét tudja közölni.

A tájékoztatás mellett érvelők szerint a betegnek joga van tisztában lenni az állapotával. A beteg döntheti el, hogy az egyes kezelésekhez hozzájárul, vagy azokat visszautasítja, de a döntése csak akkor lehet megalapozott, ha az összes létező információnak a birtokában van. Ráadásul, ha a végstádiumú beteg elől elhallgatják, hogy mennyi ideje van hátra, még arra sem lehet képes, hogy elrendezze a dolgait, búcsút vegyen a szeretteitől.

Jogi kérdések. A jogszabályok értelmében a beteget korlátozhatatlanul megilleti a tájékoztatáshoz való jog. Jogszerűen tehát az orvos nem hallgathat el a beteg elől semmit. Ahhoz, hogy a beteg tájékozott döntéseket tudjon hozni, részletesen, érthetően, személyre szabottan kell tájékoztatni. Ez azt is jelenti, hogy az orvos nemcsak a biztos tényeket, hanem a valószínűségeket, sejtéseket is köteles megosztani a beteggel, hiszen a beteg döntéseit ezek is nagyban befolyásolhatják.

A magyar orvosok, rezidensek gyakorta panaszkodnak, hogy az egyetemen nem készítik fel őket kellőképpen a rossz hírek közlésére. Érthető tehát, hogy egyes orvosok ódzkodnak a kommunikációtól. Hozzátartozóként érdemes négyszemközt beszélni az orvossal, megkérni, hogy teljes körűen tájékoztassa a beteget, vagy adja át a feladatot egy másik orvosnak.

Ha ez nem vezet eredményre, betegjogi panasszal lehet élni, jelezve az orvos jogsértő magatartását, súlyos jogsértés esetén pedig személyiségi jogi vagy kártérítési pert lehet indítani.

A rövid válasz tehát: mindenkit megillet a megfelelő tájékoztatás joga, így a titkolózó orvos egyértelműen jogsértést követ el.