Igyunk, az egészségünkre!
Száz évvel ezelőtt, ha egy úrinő elment egy fürdőkúrára, hogy pár hétig ott pihentesse megfáradt tagjait és idegeit – az első dolga az volt, hogy vett egy ivópoharat. Mert az teljesen magától értetődő volt mindenki számára, hogy nem elég a termálvíz és az iszappakolás: napi fél-egy liternyi gyógyvizet is illik a kúra kiegészítéseképp elfogyasztani.
Fodor Marcsi írása
A gyógyvíz megivásának már akkor is szigorú szabályai voltak. Először is senki nem palackozva itta, csakis frissen a forrásból, még melegen, orvosi utasításra séta közben elkortyolgatva. Természetesen mindenki a saját ivópoharát használta: a szerényebb körülmények között élők porcelánbögrét vettek, a gazdagabbak talpas, csiszolt üvegserleget. Mindkettőt a fürdőváros neve és látképe díszítette, hogy amikor hazatér az ember, örök mementóként megmaradjon neki, hol is járt. Merthogy azért azt hozzá kell tennünk: nem csak a betegek jártak gyógyfürdőbe, ahogyan ma is sokan inkább a pihenés, lazítás kedvéért mennek wellnessezni.
Az 1800-as évek igazi fordulatot hozott a gyógyulni vágyók életében: a korábban csendes fürdővárosok, ahol esténként illett korán ágyba bújni a hatékony kezelés érdekében, ezután afféle társasági középponttá változtak át, ahová sikk lett elmenni − nem annyira az egészség érdekében, mint inkább bálozni, színházba járni, kaszinózni.
A fürdők népszerűségét azonban erőteljesen megnövelte a tudomány fejlődése is. Míg korábban csak a tapasztalat alapján tudták az orvosok, ismerősök ajánlani a kúrákat, a 19. századtól kezdve képesek voltak analizálni a víz összetételét, a benne lévő ásványi anyagokat, és komoly kutatásokkal bizonyították azok hatását, így a gyógyvizek ismerete lassan valódi tudományággá fejlődött.
Kiment a divatból
Míg a gyógyvizes fürdő az ízületi bántalmak esetén mindenkinek eszébe jut, egyéb esetekben még a szakemberek is jóval ritkábban ajánlják a gyógyvizeket, mint a hagyományos gyógyszeres kezelést. Pedig a magyar termálvizek világviszonylatban is kiemelkedően hatékonyak, ezért ha valakit gyomor- és epebántalmak kínoznak, érdemes rákérdeznie a háziorvosnál, hogy nem lehetne-e gyógyvízfogyasztással kiegészíteni vagy helyettesíteni a tablettákat. De nem ez az egyetlen terület, ahol vizeink segíteni tudnak: székrekedésnél, fogyókúránál, csontritkulás, vérszegénység esetén és akár a vérnyomás és a koleszterinszint normalizálásában is bizonyítottan hatékonyak.
Magyarországon gyógyvizek tekintetében szerencsésnek vallhatjuk magunkat. Csak Budapesten 118 gyógyforrás van, melyekből naponta 30 ezer köbméternyi termálvíz tör fel, és nagyon sok olyan kutat lehet találni, ahonnan akár ingyen is haza lehet vinni a gyógyvizet.
Nem is a beszerzéssel van a legtöbb gond, inkább a bőség zavarával. Mivel a gyógyvizek összetétele attól függ, hogy milyen földrétegen keresztül törnek fel, van szulfátos, kénes, vasas, de még enyhén radioaktív gyógyvizünk is. Utóbbit például belső elválasztású mirigyek serkentésére lehet használni, és nem kell félni a benne lévő sugárzástól, mert az olyan enyhe, hogy 1-2 nap alatt le is bomlik a vízből, ezért ezt például palackozni sem érdemes.
Szakértő kell hozzá
A fenti felsorolásból is látható, hogy nem könnyű megtalálni az adott problémára leghatékonyabb gyógyvizet, éppen ezért nem érdemes a szomszédasszony tanácsaira hallgatni, vagy a neten kiokoskodni, mi lenne a legjobb. Már csak azért sem, mert a gyógyvíz nem csak enyhíteni tud egy adott panaszon, de helytelen adagolásban akár fel is erősítheti azt.
Nem véletlen, hogy a gyógyvizeket ma sem bevásárlóközpontokban, hanem gyógyszertárakban árulják. Ez is arra utal: csak orvosi felügyelet mellett és adagolásra, és nem folyamatosan, hanem kúraszerűen szabad fogyasztani őket. „Szerencsére” a legtöbb gyógyvíz nem túl kellemes ízű, így önmagában, csak az élvezet kedvéért kevesen vonzódnak hozzájuk.
A szakember nem csak a megfelelő gyógyvíz kiválasztásában tud segíteni, de olyan mellékesnek tűnő, ám nagyon fontos tanácsokkal is szolgál, mint az, hogy evés előtt vagy után érdemes-e meginni, vagy milyen hőfokon kell fogyasztani. Ezek az apróságok ugyanis nagyban befolyásolják a gyógyvíz hatékonyságát. Ráadásul vannak bizonyos betegségek, melyek esetén a gyógyvízfogyasztás kifejezetten ellenjavalt: ilyen például az epekő, a vérző gyomorfekély és az elégtelen veseműködés.