3 bűn, amit a csípőnk ellen elkövetünk

Elfeledkezünk az oldalmozgásokról

A hétköznapi élet eléggé egysíkú mozgást követel meg a csípőtől: a séta, az ülés, az autóvezetés közben jobbára csak előre és hátra mozognak a lábaink. Az edzőteremben hasonló a helyzet: a futás, a biciklizés, az elliptikus tréner szintén ugyanezeket az izmokat, inakat mozgatja. Pedig a csípő körkörös mozdulatokra is képes, és ha erre nem gondolunk, akkor a teljes mozgástartomány alig 50 százalékát használjuk ki, így az izmaink nem harmonikusan fejlődnek majd. Márpedig az élet olykor hirtelen, oldalirányú mozdulatokra készteti az embert (például ha elcsúszunk). Edzés hiányában az ilyen mozdulatokért felelős izmaink könnyebben megsérülnek.

Nem megyünk orvoshoz

Különösen az aktív sportolók gondolják azt, hogy ha fáj valamijük, akkor egyszerűen csak túlerőltették magukat, így ahelyett, hogy orvoshoz mennének, inkább házi módszerekkel próbálják gyógyítani magukat: masszíroztatnak, porcerősítőt szednek, kipróbálják az akupunktúrát, elmennek gyógyfürdőbe. Ezek a módszerek rövid távon valóban enyhülést adhatnak, ám az okot nem szüntetik meg, így a probléma sem múlik el, sőt egyre erősebb fájdalom társul majd hozzá. Sokan attól félnek, hogy műtétre van szükségük, holott legtöbbször csak egy banális gond van a háttérben.

Nem törődünk a súlyunkkal

A porcokban – amelyek a csontok közti súrlódást akadályozzák meg – nincsenek erek, tehát csak akkor jutnak tápanyaghoz, ha mozgás során összepréselődnek; ezzel a bennük található folyadék kiszorul, majd amikor csökken rajtuk a nyomás, akkor új, tápanyagokkal teli folyadék jut vissza beléjük. Túlsúlynál a nyomás soha nem enyhül a porcokon, így tápanyag hiányában felgyorsul annak sorvadása, kopása. A rendszeres sport nem csak a szív és az érrendszer, de az ízületeink egészségében is komoly szerepet játszik.