Dr. Németh Nóra belgyógyász írása

Hogy a mobiltelefon valóban árt-e az egészségünknek, ma égetőbb kérdés, mint valaha. Vele kelünk és fekszünk, azt olvassuk újság helyett, azon tévézünk, sőt sok családban már az egészen kicsi gyerekek is rendszeres használónak számítanak, gondoljunk csak a YouTube-on futó mesevideókra.

Egy kis fizika

Ahhoz, hogy a telefon az adótoronnyal kommunikálni tudjon, úgynevezett rádiófrekvenciás (RF) hullámokat bocsát ki. Ezek a jelek az elektromágneses hullámok közé tartoznak, amilyen például a látható fény is. Az elektromágneses hullámokat hullámhossz szerint csoportosítjuk: a legnagyobb hullámhossz a rádióhullámoké, majd sorban egyre rövidebb és rövidebb a hullámhossza a mikro-, infravörös, illetve a látható fénynek, aztán az ultraibolya-, a röntgen- és a gamma-sugaraknak. Balról jobbra haladva a felsorolásban a sugárzások egyre nagyobb energiát közvetítenek, így egyre drasztikusabb hatást képesek kiváltani az élő és élettelen anyagokban. A mobiltelefon által használt tartomány az úgynevezett nem ionizáló sugárzások közé tartozik. Ez azt jelenti, hogy az energiája nem elég ahhoz, hogy kémiai kötéseket bontson meg, vagy elektromosan töltött ionokat hozzon létre.

Mennyire sugároz?

Ezt az úgy nevezett SAR-értékből (specific absorption rate = fajlagos energiaelnyelési érték) deríthetjük ki. Az SAR azt mondja meg, hogy a kibocsátott rádióhullámokból mennyi energiát nyel el a testünk a mobiltelefon használata közben. Az egészségügyi határérték 2 W/kg, e fölött a telefonok nem hozhatók forgalomba a potenciális egészségkárosító hatásuk miatt. A készülékek bevizsgálása során megmérik, hogy nyomkodás közben mennyi energiát nyel el a testünk, és hogy telefonáláskor mekkora sugárzás éri a fejünket. Az így kapott értéket a gyártóknak kötelező nyilvánosságra hozniuk, így egy egyszerű kereséssel kideríthetjük, hogy a mi készülékünk vajon hol áll a rangsorban.

Bizonyított hatások

A rádiófrekvenciás sugárzás ismert és bizonyított mellékhatása, hogy melegít. Ez a szabályosan működő mobiltelefonnál kb. 0,2 °C-t jelent, ami hasonló mértékű, mint ami pl. edzés és fizikai munka közben jelentkezik, egyszóval ártalmatlan. (A készülék melegedését nem ez okozza.)

Másik hatása az elektromágneses interferencia: ez azt jelenti, hogy képes bizonyos készülékek működését megzavarni, ami a repülőgépek műszereinél, illetve a különböző szívritmus-szabályozó készülékeknél (pl. pacemakerek, beültethető defibrillátorok) okozhat gondot. Emiatt szükséges a telefont kikapcsolni, vagy repülő üzemmódba állítani, ha repülőgépre ülünk, és emiatt kell bizonyos biztonsági előírásokat betartaniuk az ilyen készülékkel élő személyeknek.

Az RF-sugárzás energiája ugyanakkor mind közül a legkisebb, és nem elég ahhoz, hogy kémiai kötéseket szakítson fel, vagy ionokat, elektromos töltéssel bíró részecskéket hozzon létre. Emiatt nem várható tőle olyan DNS-t károsító, ezáltal rákkeltő hatás, mint pl. a röntgensugaraktól. Ennek ellenére folyamatosan vizsgálják, hiszen gyakorlatilag mindig és mindenki ki van téve a hatásának.

Semmi sem biztos

A telefonok által kibocsátott sugárzást a Nemzetközi Rákkutató Szervezet (International Agency for Research on Cancer, IARC) a lehetséges rákkeltők között tartja számon. Ez ijesztően hangzik, de ugyanebbe a kategóriába került a kávé és a hintőporban használt talkum is. A jó hír, hogy az intenzív kutatások ellenére eddig nem sikerült ilyen hatást rábizonyítani.

A rossz hír viszont az, hogy ezek a kutatások még nem a mai mobilozási szokásaink hatását mutatják. Az elmúlt tíz évben gyökeresen megváltozott, mi számít normálisnak vagy akár átlagosnak ezen a téren. A mai gyerekek szó szerint az anyatejjel szívják magukba a mobiltelefon használatát, és a fiatalabb korosztály non-stop nyomkodja a készülékét. Mindez nagyságrendekkel hosszabb behatási időt jelent majd, ráadásul gyerekkorban a növekedés miatt gyorsabban osztódó sejtek érzékenyebbek mindenféle káros behatásra. Ezt valamelyest ellensúlyozza, hogy az újabb telefonok kisebb sugárzást bocsátanak ki, és kevesebb a hanghívás, ugyanakkor több a képernyőnyomkodással járó tevékenység (pl. SMS, chat, internetezés), amikor a készülék kevésbé sugároz, és lényegesen messzebb is van az arcunktól. Amennyiben valóban semmilyen rákkeltő hatása nincs a sugárzásnak (még a látható fénynél is kevesebb energiát hordoz, márpedig az nem okoz ilyen galibát), akkor logikusan nem lesz baj, hiszen ha a nullát bármivel szorozzuk, az nulla marad. Ha azonban mégiscsak van bármilyen ártalmas hatása, az sajnos mostanában fog kiderülni.

Ésszel használjuk!

A daganatoktól a termékenységi problémákon át a kellemetlen szubjektív panaszokig változatos egészségügyi problémákat hoztak összefüggésbe a mobiltelefonok elterjedésével és az általuk, illetve az adótornyok által kibocsátott sugárzással. Ezekre egyelőre nincsen bizonyíték, vagy pedig ellenük szólnak az adatok. A mobiltelefonok jelenleg ismert messze legveszélyesebb hatása pedig nem a sugárzásból adódik, hanem a figyelem elvonásából. Telefonálás közben négyszeres esélyünk van közlekedési balesetet szenvedni, ennek kockázata pedig huszonnégyszeresre nő üzenetküldés közben! Ha csökkenteni szeretnénk a telefonálás okozta egészségügyi rizikót, érdemes volna itt kezdeni a megelőzést.