A barátság fél egészség
A WHO egészségdefiníciójában is benne van, hogy a szociális jólét az egészség egyik alappillére, ugyanis a társas kapcsolatok által az idegrendszerünk olyan komfortállapotba kerül, amelyben a működése kiegyenlítettebb. Vagyis a bennünket körülvevő kapcsolati háló is fontos része az egészségtudatos életmódnak.
Azokat a biológiai funkciókat, amelyek az egészség megőrzéséhez vagy egy betegség leküzdéséhez szükségesek, idegrendszerünk akkor tudja optimálisan koordinálni, ha a saját működése is rendben zajlik. Ehhez elengedhetetlenek a rokonokkal, barátokkal és hozzánk közel álló személyekkel töltött idő. Ha az ember magányosan, a társaktól elszigetelten él, az frusztrált, stresszes állapotot okoz, ami az egyensúly felborulásához és a védekezőképesség gyengüléséhez vezet.
Amerikai kutatók közvetlen összefüggést is kimutattak az immunrendszer működése és a magány között. Megfigyelték, hogy az intenzív társas életet élő embereknek számos, az immunrendszer működését befolyásoló génje intenzívebben működik, mint a magányosaknak. Ez magyarázat lehet arra, hogy utóbbiaknál miért jóval gyakoribbak bizonyos betegségek: a magas vérnyomás, a szív- és érrendszeri megbetegedések, a pszichiátriai problémák, a depresszió, a szorongás és a rákos megbetegedések. A magány tehát szó szerint megbetegíthet.
Nagyon sok helyen – például Amerikában – az emberek spontán rájöttek arra, hogy együtt könnyebb a gyógyulás is, ezért számos önsegítő szervezetet, betegszervezetet, csoportterápiát szerveztek maguknak. A különböző betegségekben szenvedő emberek összegyűlnek, közösséget alkotnak, megosztják egymással az élményeiket, nemcsak verbálisan, hanem akár érintéssel, tánccal is. Az ember jobban érzi magát a bőrében, gyorsabban gyógyul, hogyha egy közösséghez tartozik.