– A prosztataráknak a kezdeti szakaszban nincsenek specifikus tünetei – mondja dr. Fischer Gábor urulógus. – A túl gyakori vagy a véres vizelet felkeltheti a gyanút, ugyanakkor ezek más betegséget is jelezhetnek. Ezért egyrészt, ha bármilyen szokatlan tünetet észlelünk, forduljunk szakorvoshoz, aki előírja a szükséges vizsgálatokat, másrészt bizonyos életkor felett javasolt elvégeztetni időközönként a szűrővizsgálatot.

Ötven felett figyelni kell!

Az ötvenedik életév betöltése után minden férfinak tanácsos elmenni szűrővizsgálatra akkor is, ha tökéletesen egészségesnek érzi magát. Ha a vizsgálat eredménye negatív, és nincs családi halmozódás, hatvanéves kor alatt 2-3 évente van szükség a vizsgálat megismétlésére. Ha a családban egyenes ági rokonnál (szülő, nagyszülő, testvér) már előfordult prosztatarák, akkor évente. Hatvanéves kor felett mindenkinek javasolt az éves szűrővizsgálat.

A szűrővizsgálat két részből áll. A „klasszikus” tapintásos vizsgálat során az urológus – természetesen steril kesztyűben – a végbélen keresztül áttapintja a prosztatát, ezzel ellenőrizve annak méretét és alakját.

A másik módszer, az úgynevezett PSA-szűrés egyszerű vérvétel. A prosztata sejtjei termelnek egy speciális anyagot, ami a véráramba jut – ezt hívják ebben az esetben tumormarkernek. Jelentős emelkedése többféle prosztatamegbetegedésre, többek között prosztatarákra is utalhat.

Mi van, ha pozitív?

Ha a tapintásos vizsgálat és a PSA-teszt eredménye is pozitív, a szakorvos szinte biztos, hogy szövettani vizsgálatra küldi a beteget. Ritkán, de előfordulhat, hogy pozitív eredmény ellenére sem látja ezt indokoltnak: ilyenkor rákérdezhetünk arra, hogy miért döntött így, de nyugodtan bízzuk rá magunkat, és örüljünk, hogy kisebb a baj, mint vártuk.

Csak abban az esetben biztos, hogy rosszindulatú daganatról van szó, ha a szövettani vizsgálat, más néven biopszia is igazolja ezt.

Segítség, rák!

Mivel többnyire nem gyorsan terjedő betegségről van szó, az időben észrevett prosztatarák gyógyulási esélyei jók.

A betegségnek három szakasza van:

• amikor még csak a konkrét szervet, a prosztatát érinti az elváltozás,
• amikor már túlnő a szerven, például kinő a prosztata-tokra, de még nem képez áttétet,
• amikor már áttétet is képez.

A prosztatarák tipikusan csak helyi áttéteket képez: a környezetében lévő csontokat és a kismedencei nyirokcsomókat támadja meg. Az áttétekről csontizotóp-vizsgálat és kismedencei MR-vizsgálat ad pontos képet.

A két legismertebb rákterápia, a műtét és a sugárkezelés mellett ebben az esetben egy harmadik gyógymód is a rendelkezésre áll: a hormonterápia. Ennek során a férfihormon termelését leállítják, és mesterségesen női hormont juttatnak a páciens szervezetébe. A módszer nagy biztonsággal megállítja a rákos sejtek növekedését, elpusztítja a daganat nagy részét, de sajnos kellemetlen mellékhatásokkal jár. A hormonterápia ugyanis gyakorlatilag egyenlő a kémiai kasztrációval: a beteg libidója csökken, potenciája jelentősen romlik vagy meg is szűnik, testalkata elnőiesedik. (Ugyanakkor a többi terápiás módszer is kedvezőtlenül hathat a merevedésre és a vizelettartásra.) Ha idejében sikerül kiszűrni a daganatot, a páciens bizonyos keretek között ‑ természetesen a szakorvos szigorú szakmai kontrollja mellett ‑ beleszólhat abba, hogy milyen kezelést szeretne. Előrehaladott stádiumban erre már nincsen mód.